Hello! Remélem tetszeni fog ez a rész! Komizzatok, nem baj ha negatív a vélemény ! :DD
2. Új iskola, vagy mégse?
Reggel a telóm ébresztett. SMS Grétitől. ,, Nem jössz suliba?" olvastam. Összeráncoltam a szemöldököm, majd rápillantottam az ébresztőórára.
- Mi??? - pattantam föl. - 8 óra lesz 5 perc múlva!!???
Anyuék bezzeg nem szóltak. Á, dehogy! Gyorsan felkaptam a ruhámat, valamennyire megfésülködtem, megmostam az arcom, majd rohantam lefelé. Aztán eszembe jutott, hogy nem írtam meg a házimat. Anya már elment dolgozni ( állatorvos), apa pedig a nappaliban szunyókált. Krisztián és Bálint, már a suliban vannak. Ez úgy szokott lenni, hogy anyu 8-ra megy dolgozni, ezért kidobja a sulinál Bálintot és Krisztiánt, és utána ő is megy a munkahelyére. De engem nem szokott elfuvarozni. Végig gondoltam, hogy érdemes-e elmennem a suliba. Ha nem is megyek, nem tudom mivel elfoglalni magamat, hiszen anyunál van a gépem... Ha meg elmegyek, akkor az ellenőrzőmbe beírják hogy késtem, és a házi feladat hiányt sem nézik jó szemmel. Így inkább otthon maradtam. Apa úgyis alszik, és csak délben ébred fel. Minden rendben lesz! Majd kimászok az ablakon, és bejövök a bejárati ajtón, hogy apa azt higgye, hogy hazajöttem a suliból. Ez egy tökéletes terv! Visszamentem a szobámba. Kicsit elgondolkodtam. A szülinapom januárban van. Egyáltalán kapok valamit? Nem mintha én csak az ajándékokra tudnék gondolni, csak... azért még is. Karácsonyra általában egy pár zoknit, meg egy tábla csokit szoktam kapni, mert ,,már nem vagyok gyerek". Ami igaz is, de jó lenne, ha megkaphattam volna azt a teló tokot... Bedugtam a fülembe a fülhallgatót, és elmerültem az 5 fiú csodálatos hangjában.
Ránéztem az órára. 1 perc múlva dél! Fogtam a suli táskámat, a kabátomat, meg a sapimat ( mert ezeket gondosan felhoztam) és felvettem a cipőmet. Kimásztam az ablakon, és benyitottam a bejárati ajtón. Pont jókor érkeztem.
- Á! Csakhogy megjöttél szívem! - üdvözölt apa. Mosolyt erőltettem az arcomra.
- Szia apu! - öleltem át.
- Mentem megcsinálni a házit! - hazudtam, és bementem a szobámba. Ez meleg helyzet volt. Felhívtam Grétit.
- Szia! Öö.. ezt majd megmagyarázom később... igen! Ja.. Mii volt a lecke? Csak? Oké! Köszii!! Szia! - ez volt a beszélgetésünk. Megírtam az összes leckémet, bepakoltam holnapra, és pont ekkor hallottam meg Krisztián és Bálint üvöltözését, hogy megjöttek. Udvariasságból odamentem a bejárati ajtóhoz, ahol anya várt rám.
- Fiúk, menjetek be a szobátokba, és pakoljatok! - mondta mosolyogva. Öcséim ,,juhé"-zva elvonultak.
- Gyere be a nappaliba! - mondta anya BOLDOGAN!!! Hű! Gyorsan kiheverte azt a tegnapi balhét!
- Tudod kicsim... arra gondoltam, hogy a karácsonyi és a szülinapi ajándékodat egybe vonjuk! Szóval egy nagyon értékes dolgot fogsz kapni tőlünk! - vigyorgott. Én úgy szintén.
- És mi az? - kérdeztem kíváncsian.
- Az majd csak hétvégén derül ki! - nevetett. Annyira izgatott lettem!
De, történt valami, aminek nem kellett volna megtörténnie; Bálint szaladt anyuhoz, hogy elmesélje mi történt a suliba. Mindig elmondja neki!
- Kaptam két ötöst, egyet matekból, a másikat pedig olvasásból! - büszkélkedett.
- Nagyon ügyes vagy! - dicsérte meg anya, és egy puszit is adott neki.
- Történt még valami? - kérdezte apa is.
- Igen! Képzeljétek, hogy Lilla nem volt ma suliba! - árult be. Anya összeráncolta a szemöldökét majd rám nézett. Lefagyott a mosoly a számról.
- Ez igaz? - kérdezte. Nem tudtam mit válaszolni. Ekkor megcsörrent a vezetékes telefon.
- El ne mozdulj innen! - intett anya. Nagyokat lélegeztem, és becsuktam a szemem. ,, Kérlek, kérlek, kérlek ne tudja meg, hogy nem mentem ma suliba" mondtam magamba. Anya visszatért a nappaliba, és nem mosolygott.
- Hogy képzelted ezt? Lógsz a suliból?! - kiabált. Ekkor apa is felkapta a fejét. Most nagy bajban vagyok! Óóó!!
- Hát... én... nem ébresztett az óra, és ezért 8-kor keltem fel! - magyarázkodtam.
- Attól még bemehettél volna! - válaszolta anya dühösen.
- És te! - mutatott apára. - Te nem vetted észre, hogy a lányod itthon van?
- Én... én... nem hallottam semmi zajt, mért is hittem volna, hogy itthon van! - védekezett apu. Jaj de jó! Családi vita! Karácsony előtt egy héttel! Anya megrázta a fejét.
- Ezzel most... ezzel most kihúztad a gyufát! És amit a szülinapi ajándékodról mondtam... azt felejtsd el! - nézett rám. Próbáltam nem sírni, de nem sikerült.
- Menj a szobádba, és pakolj össze. Ma este indulunk Siófokra. - mondta ,,utóiratnak".
Csodálkozva néztem rá. El sem köszönhettem Grétitől... az osztálytól... De már nem mertem semmit se szólni. Elviharoztam a szobámba, előszedtem a bőröndömet, és pakoltam bele a cuccaimat. Ja, és közben... sírtam...
- Indulás! Itt van a költöztető autó! - kiáltotta apa. A fiúk örömmel szaladtak ki, már várták hogy elmehessünk innen. Dobtam Grétinek egy üzenetet. ,,Gréti! Nem tudtam... Nem tudtam, hogy elköltözünk... Nem tudtam hogy most... Kérlek, bocsáss meg! A szilveszter... A szilvesztert le kell hogy fújjuk! Siófokra költözünk.. Ég veled!". KÜLDÉS gomb. Elraktam a telóm egy sóhajtás közben, és lassan indultam az autóhoz. Aztán úgy éreztem, hogy valamit itt felejtettem ezért szóltam anyának, hogy várjanak egy pillanatot.
- Oké csak siess! - sürgetett.
Visszaindultam a szobámba. Üres tér fogadott. Mennyire fog hiányozni. Majd az összes helyiséget végig jártam. Az utolsó a nappali volt. Emlékszem, amikor Grétivel itt társasoztunk még régen. De szép idők voltak. Az első karácsonyunkat sem felejtem el, amikor Krisztián és Bálint megszületett. De édesek voltak még akkor. Éppen indulni készültem, amikor megláttam két papírt a szekrénybe csúsztatva. Kíváncsian fordultam vissza, és felkaptam a kezembe.
Az egyiken ezt olvastam:
- ,, Mostantól tulajdonosa egy saját lakásnak.
Tudnivalók a lakásról:
Cím: London
Méret: 250 négyzetméter
Helyiségek: nappali, konyha, étkező, 3 hálószoba, fürdőszoba, WC, jakuzzi, medence, kert, garázs
Lakás Tulajdonosa: Kovács Lilla" - tátott szájjal olvastam. Ez nem lehet igaz! Olyan hülye vagyok! Szerencsére sikerült vissza fojtanom a sírást. Majd a másik papírt is elolvastam;
-,, One Direction Koncert Jegy + Kulissza belépő
1. sor" - itt már nem bírtam megállni hogy ne sírjak. Lerogytam a földre, és azon gondolkoztam, mért kellett ennyi hülyeséget csinálnom! Apa jött be a nappaliba.
- Kicsim, indulunk... - majd észrevette a kezemben lévő papírokat. Nem szólt semmit, csak elment. Természetesen anyáért indult el, mert ilyen helyzetekben csakis anya tud segíteni.
- Kincsem - simogatta meg a hajam. - Sajnálom hogy kiabáltam veled... sőt.. kétszer is. Mindig téged hibáztattalak mindenért, és ezért, nagyon szörnyen érzem magam. Remélem megbocsátasz... Most értettem meg, mennyire rossz lehetett neked itthon. Eddig nem néztem a te szemszögedből semmit, de most, rádöbbentem, hogy igazad volt. Még egyszer, remélem megbocsátasz... És kérlek, fogadd el, ezt a két ajándékot tőlünk. - fejezte be. Meghatódtam. Nem fogadhatom el! Itt kell maradnom. Nem hagyhatom itt Grétit! Aztán lenéztem a kezemben lévő papírokra. Újra kell kezdenem. Tiszta lappal kell indulnom. Kell egy új élet.
- Megbocsátok, és te is bocsáss meg nekem. És... elfogadom az ajándékodat. Nagyon köszönöm... - mosolyogtam. Anya kivett a zsebéből egy papírt, és átadta nekem.
- Ez meg mi? - kérdeztem.
- Repülő jegy... - mosolygott.
- Londonba! - fejeztem be mondatát.
Most kezdődik csak az igazi kaland!
Ránéztem az órára. 1 perc múlva dél! Fogtam a suli táskámat, a kabátomat, meg a sapimat ( mert ezeket gondosan felhoztam) és felvettem a cipőmet. Kimásztam az ablakon, és benyitottam a bejárati ajtón. Pont jókor érkeztem.
- Á! Csakhogy megjöttél szívem! - üdvözölt apa. Mosolyt erőltettem az arcomra.
- Szia apu! - öleltem át.
- Mentem megcsinálni a házit! - hazudtam, és bementem a szobámba. Ez meleg helyzet volt. Felhívtam Grétit.
- Szia! Öö.. ezt majd megmagyarázom később... igen! Ja.. Mii volt a lecke? Csak? Oké! Köszii!! Szia! - ez volt a beszélgetésünk. Megírtam az összes leckémet, bepakoltam holnapra, és pont ekkor hallottam meg Krisztián és Bálint üvöltözését, hogy megjöttek. Udvariasságból odamentem a bejárati ajtóhoz, ahol anya várt rám.
- Fiúk, menjetek be a szobátokba, és pakoljatok! - mondta mosolyogva. Öcséim ,,juhé"-zva elvonultak.
- Gyere be a nappaliba! - mondta anya BOLDOGAN!!! Hű! Gyorsan kiheverte azt a tegnapi balhét!
- Tudod kicsim... arra gondoltam, hogy a karácsonyi és a szülinapi ajándékodat egybe vonjuk! Szóval egy nagyon értékes dolgot fogsz kapni tőlünk! - vigyorgott. Én úgy szintén.
- És mi az? - kérdeztem kíváncsian.
- Az majd csak hétvégén derül ki! - nevetett. Annyira izgatott lettem!
De, történt valami, aminek nem kellett volna megtörténnie; Bálint szaladt anyuhoz, hogy elmesélje mi történt a suliba. Mindig elmondja neki!
- Kaptam két ötöst, egyet matekból, a másikat pedig olvasásból! - büszkélkedett.
- Nagyon ügyes vagy! - dicsérte meg anya, és egy puszit is adott neki.
- Történt még valami? - kérdezte apa is.
- Igen! Képzeljétek, hogy Lilla nem volt ma suliba! - árult be. Anya összeráncolta a szemöldökét majd rám nézett. Lefagyott a mosoly a számról.
- Ez igaz? - kérdezte. Nem tudtam mit válaszolni. Ekkor megcsörrent a vezetékes telefon.
- El ne mozdulj innen! - intett anya. Nagyokat lélegeztem, és becsuktam a szemem. ,, Kérlek, kérlek, kérlek ne tudja meg, hogy nem mentem ma suliba" mondtam magamba. Anya visszatért a nappaliba, és nem mosolygott.
- Hogy képzelted ezt? Lógsz a suliból?! - kiabált. Ekkor apa is felkapta a fejét. Most nagy bajban vagyok! Óóó!!
- Hát... én... nem ébresztett az óra, és ezért 8-kor keltem fel! - magyarázkodtam.
- Attól még bemehettél volna! - válaszolta anya dühösen.
- És te! - mutatott apára. - Te nem vetted észre, hogy a lányod itthon van?
- Én... én... nem hallottam semmi zajt, mért is hittem volna, hogy itthon van! - védekezett apu. Jaj de jó! Családi vita! Karácsony előtt egy héttel! Anya megrázta a fejét.
- Ezzel most... ezzel most kihúztad a gyufát! És amit a szülinapi ajándékodról mondtam... azt felejtsd el! - nézett rám. Próbáltam nem sírni, de nem sikerült.
- Menj a szobádba, és pakolj össze. Ma este indulunk Siófokra. - mondta ,,utóiratnak".
Csodálkozva néztem rá. El sem köszönhettem Grétitől... az osztálytól... De már nem mertem semmit se szólni. Elviharoztam a szobámba, előszedtem a bőröndömet, és pakoltam bele a cuccaimat. Ja, és közben... sírtam...
- Indulás! Itt van a költöztető autó! - kiáltotta apa. A fiúk örömmel szaladtak ki, már várták hogy elmehessünk innen. Dobtam Grétinek egy üzenetet. ,,Gréti! Nem tudtam... Nem tudtam, hogy elköltözünk... Nem tudtam hogy most... Kérlek, bocsáss meg! A szilveszter... A szilvesztert le kell hogy fújjuk! Siófokra költözünk.. Ég veled!". KÜLDÉS gomb. Elraktam a telóm egy sóhajtás közben, és lassan indultam az autóhoz. Aztán úgy éreztem, hogy valamit itt felejtettem ezért szóltam anyának, hogy várjanak egy pillanatot.
- Oké csak siess! - sürgetett.
Visszaindultam a szobámba. Üres tér fogadott. Mennyire fog hiányozni. Majd az összes helyiséget végig jártam. Az utolsó a nappali volt. Emlékszem, amikor Grétivel itt társasoztunk még régen. De szép idők voltak. Az első karácsonyunkat sem felejtem el, amikor Krisztián és Bálint megszületett. De édesek voltak még akkor. Éppen indulni készültem, amikor megláttam két papírt a szekrénybe csúsztatva. Kíváncsian fordultam vissza, és felkaptam a kezembe.
Az egyiken ezt olvastam:
- ,, Mostantól tulajdonosa egy saját lakásnak.
Tudnivalók a lakásról:
Cím: London
Méret: 250 négyzetméter
Helyiségek: nappali, konyha, étkező, 3 hálószoba, fürdőszoba, WC, jakuzzi, medence, kert, garázs
Lakás Tulajdonosa: Kovács Lilla" - tátott szájjal olvastam. Ez nem lehet igaz! Olyan hülye vagyok! Szerencsére sikerült vissza fojtanom a sírást. Majd a másik papírt is elolvastam;
-,, One Direction Koncert Jegy + Kulissza belépő
1. sor" - itt már nem bírtam megállni hogy ne sírjak. Lerogytam a földre, és azon gondolkoztam, mért kellett ennyi hülyeséget csinálnom! Apa jött be a nappaliba.
- Kicsim, indulunk... - majd észrevette a kezemben lévő papírokat. Nem szólt semmit, csak elment. Természetesen anyáért indult el, mert ilyen helyzetekben csakis anya tud segíteni.
- Kincsem - simogatta meg a hajam. - Sajnálom hogy kiabáltam veled... sőt.. kétszer is. Mindig téged hibáztattalak mindenért, és ezért, nagyon szörnyen érzem magam. Remélem megbocsátasz... Most értettem meg, mennyire rossz lehetett neked itthon. Eddig nem néztem a te szemszögedből semmit, de most, rádöbbentem, hogy igazad volt. Még egyszer, remélem megbocsátasz... És kérlek, fogadd el, ezt a két ajándékot tőlünk. - fejezte be. Meghatódtam. Nem fogadhatom el! Itt kell maradnom. Nem hagyhatom itt Grétit! Aztán lenéztem a kezemben lévő papírokra. Újra kell kezdenem. Tiszta lappal kell indulnom. Kell egy új élet.
- Megbocsátok, és te is bocsáss meg nekem. És... elfogadom az ajándékodat. Nagyon köszönöm... - mosolyogtam. Anya kivett a zsebéből egy papírt, és átadta nekem.
- Ez meg mi? - kérdeztem.
- Repülő jegy... - mosolygott.
- Londonba! - fejeztem be mondatát.
Most kezdődik csak az igazi kaland!
