Élet, vagy halál?
Mostanában nem nagyon volt időm új részt írni, és ez is nagyon rövid lett, de izgi is!! De kéérlek komizzatok, mert különben nem írok több részt! 3 komi= új rész ;))
A gép még egy pillanatig a levegőben állt, majd lefelé kezdett zuhanni. Az emberek hangosan sikítottak, és én sem csináltam mást. Elővettem a zsebemből az öcséimtől kapott rajzot. A családunkat rajzolták le.. Anya, apa, ők, és én. Ó istenem, mennyire hülye vagyok! Velük kellene most lennem, Siófokra kellett volna nekem is költözni! De... akkor nem ismertem volna meg Vikit és Kittit. De nem sokat tudtam gondolkodni ezen, mert a gép hirtelen...
*Niall szemszöge*
-Mikor érünk már a reptérre?? - kérdezte vagy hatodszorra Harry.
- Ha még egyszer megkérdezed, nem tudom mit csinálok veled! - idegeskedett Liam. Harry csak mosolygott, tudta hogy Liam nem gondolta komolyan. Louis már a 15.-ik répát eszi ma (!!!), Zayn pedig a haját igazgatta, mint minden egyes percben. Még jó hogy a koncerteken nem csinálja! Csak a szünetekben... Oké, hagyjuk ezt most. Az autó egyre közeledett a reptérre, és nekem nagyon fura érzésem lett. Valami rossz dolog fog történni... Igen! Meg van! Nem kapok kaját! Hogy képzelik ezt?!
- Már pedig én vagyok Niall Horan, és kell kaja! - kiáltottam hangosan. A többiek hülye fejjel néztek rám. Most mi rosszat mondtam?
- Éhes... - kezdtem volna, amikor Louis felnyitotta a ,,titkos kaja raktár" tetejét, és kivett belőle egy nagy tányér sült krumplit, csibe falatkákkal, 3 szelet pizzát, és egy extra nagy szelet csokis tortát.. hm.. ezzel el leszek egy darabig.
- Ööö.. Ezek hogy fértek be oda? - kérdezte Zayn.
- Sima ügy! - legyintett Louis. Na, ezt el is intézte. Majd elégedetten beleharaptam az egyik pizzába.
Hirtelen akkorát dörrent az ég, hogy a sült krumplis, és a sütis tányért is eldobtam. Így azok a lábamnál landoltak.
- Neeeeee!!! Most tisztíttattam ki a kocsit!! - siránkozott Liam. Harry jól kiröhögött. Én meg szépen visszapakoltam a tányérra a leesett kajákat.
- Most mi van? Soha nem hagyok ott jó kis kajákat, még ha a földről is kell felszednem. Ráadásul most lett kitakarítva a kocsi, szóval tisztára esett, és nem lett koszos - csámcsogtam. A fiúk rám hagyták a dolgot, és inkább az ablakon kinézve lesték, mikor érünk a reptérre. Mikor már mindent befaltam, a kocsi megállt.
- Megérkeztünk! - jelentette be a sofőr. Jó kis időzítés. Felvettük a napszemüveget ( a nap nem sütött mert vihar van, azért vettük fel, hogy ne ismerjenek meg), és kiléptünk az autóból. A kapucnit is feltettük, így a hajunkat se látták. Szegény Zayn, nagyon tiltakozott... Most csinálta meg tökéletesre a haját, erre fel kellett tennie a kapucnit.
Kint álltunk a reptéren, és vártuk a repülőt hogy mikor érkezik meg. Harry már nagyon unta a dolgot, ezért valamivel le kellett foglalni. Vagyis, csak akartuk lefoglalni, mert hirtelen a hangos bemondóba bemondták a hírt hogy ,, Figyelem, figyelem! Egy Budapestről érkező repülő fog becsapódni a reptérre! Kérjük, minden ember hagyja el a repteret! Ismétlem: MINDEN EMBER HAGYJA EL A REPTERET!". Ledöbbenve néztem a fiúkra. Ők is ugyan így éreztek. Hirtelen egy hatalmas ember tömeg szaladt felénk, de szerencsére kikerültek, és kiszaladtak a reptérről. Mi csak ott álltunk. Nem hagyhatjuk hogy az a 3 lány meghaljon! Valami fura vonzalom alakult ki közöttünk.
- Muszáj lesz megmentenünk őket! - mondta Harry. Egyszer csak észrevettük a repülőgépet... Villámgyorsan közeledett felénk. A lábaink a földbe gyökereztek. Majd Louis felkiáltott;
- Az emberek kiugranak a gépből!
Három lány alak zuhant felénk. Sikerült elkapnunk őket. Egy barna hajú, csinos lányt tartottam a kezeim közt. Felismertem a lányokat, akik a kezünkbe hullottak. Ők énekelték a dalainkat! A nagy riadalom miatt leesett a napszemüvegem, és a kapucnim is. És pont ekkor nyitotta ki a szemeit Lilla ( a videókon bemutatkoztak, onnan tudom a nevét).
- Ki.. Mi.. Mi történt? Niall? Niall Horan?! - kérdezte meglepetten. Éppen meg akartam nyugtatni, amikor szemeit becsukta.
- Lilla! Lilla! Lillaa!! - kiáltottam. Nem ébredt fel. Ott ültünk a betonon, a One Direction, három lánnyal, akik meghaltak...
