4. Élet, vagy halál?

Élet, vagy halál?

Mostanában nem nagyon volt időm új részt írni, és ez is nagyon rövid lett, de izgi is!! De kéérlek komizzatok, mert különben nem írok több részt! 3 komi= új rész ;))

 

A gép még egy pillanatig a levegőben állt, majd lefelé kezdett zuhanni. Az emberek hangosan sikítottak, és én sem csináltam mást. Elővettem a zsebemből az öcséimtől kapott rajzot. A családunkat rajzolták le.. Anya, apa, ők, és én. Ó istenem, mennyire hülye vagyok! Velük kellene most lennem, Siófokra kellett volna nekem is költözni! De... akkor nem ismertem volna meg Vikit és Kittit. De nem sokat tudtam gondolkodni ezen, mert a gép hirtelen...

 

 

*Niall szemszöge*

-Mikor érünk már a reptérre?? - kérdezte vagy hatodszorra Harry.

- Ha még egyszer megkérdezed, nem tudom mit csinálok veled! - idegeskedett Liam. Harry csak mosolygott, tudta hogy Liam nem gondolta komolyan. Louis már a 15.-ik répát eszi ma (!!!), Zayn pedig a haját igazgatta, mint minden egyes percben. Még jó hogy a koncerteken nem csinálja! Csak a szünetekben... Oké, hagyjuk ezt most. Az autó egyre közeledett a reptérre, és nekem nagyon fura érzésem lett. Valami rossz dolog fog történni... Igen! Meg van! Nem kapok kaját! Hogy képzelik ezt?!

- Már pedig én vagyok Niall Horan, és kell kaja! - kiáltottam hangosan. A többiek hülye fejjel néztek rám. Most mi rosszat mondtam?

- Éhes... - kezdtem volna, amikor Louis felnyitotta a ,,titkos kaja raktár" tetejét, és kivett belőle egy nagy tányér sült krumplit, csibe falatkákkal, 3 szelet pizzát, és egy extra nagy szelet csokis tortát.. hm.. ezzel el leszek egy darabig.

- Ööö.. Ezek hogy fértek be oda? - kérdezte Zayn.

- Sima ügy! - legyintett Louis. Na, ezt el is intézte. Majd elégedetten beleharaptam az egyik pizzába.

Hirtelen akkorát dörrent az ég, hogy a sült krumplis, és a sütis tányért is eldobtam. Így azok a lábamnál landoltak.

- Neeeeee!!! Most tisztíttattam ki a kocsit!! - siránkozott Liam. Harry jól kiröhögött. Én meg szépen visszapakoltam a tányérra a leesett kajákat.

- Most mi van? Soha nem hagyok ott jó kis kajákat, még ha a földről is kell felszednem. Ráadásul most lett kitakarítva a kocsi, szóval tisztára esett, és nem lett koszos - csámcsogtam. A fiúk rám hagyták a dolgot, és inkább az ablakon kinézve lesték, mikor érünk a reptérre. Mikor már mindent befaltam, a kocsi megállt.

- Megérkeztünk! - jelentette be a sofőr. Jó kis időzítés. Felvettük a napszemüveget ( a nap nem sütött mert vihar van, azért vettük fel, hogy ne ismerjenek meg), és kiléptünk az autóból. A kapucnit is feltettük, így a hajunkat se látták. Szegény Zayn, nagyon tiltakozott... Most csinálta meg tökéletesre a haját, erre fel kellett tennie a kapucnit.

 

Kint álltunk a reptéren, és vártuk a repülőt hogy mikor érkezik meg. Harry már nagyon unta a dolgot, ezért valamivel le kellett foglalni. Vagyis, csak akartuk lefoglalni, mert hirtelen a hangos bemondóba bemondták a hírt hogy ,, Figyelem, figyelem! Egy Budapestről érkező repülő fog becsapódni a reptérre! Kérjük, minden ember hagyja el a repteret! Ismétlem: MINDEN EMBER HAGYJA EL A REPTERET!". Ledöbbenve néztem a fiúkra. Ők is ugyan így éreztek. Hirtelen egy hatalmas ember tömeg szaladt felénk, de szerencsére kikerültek, és kiszaladtak a reptérről. Mi csak ott álltunk. Nem hagyhatjuk hogy az a 3 lány meghaljon! Valami fura vonzalom alakult ki közöttünk.

- Muszáj lesz megmentenünk őket! - mondta Harry. Egyszer csak észrevettük a repülőgépet... Villámgyorsan közeledett felénk. A lábaink a földbe gyökereztek. Majd Louis felkiáltott;

- Az emberek kiugranak a gépből!

Három lány alak zuhant felénk. Sikerült elkapnunk őket. Egy barna hajú, csinos lányt tartottam a kezeim közt.  Felismertem a lányokat, akik  a kezünkbe hullottak. Ők énekelték a dalainkat! A nagy riadalom miatt leesett a napszemüvegem, és a kapucnim is. És pont ekkor nyitotta ki a szemeit Lilla ( a videókon bemutatkoztak, onnan tudom a nevét).

- Ki.. Mi.. Mi történt? Niall? Niall Horan?! - kérdezte meglepetten. Éppen meg akartam nyugtatni, amikor szemeit becsukta.

- Lilla! Lilla! Lillaa!! - kiáltottam. Nem ébredt fel. Ott ültünk a betonon, a One Direction, három lánnyal, akik meghaltak...



3. Szerencse VS. Szerencsétlenség

Sziasztok! Ez a rész nem túl hosszú, de tartalmas! Remélem tetszik! Ha tetszik ha nem, komii!!!! :DD

3. Szerencse VS. Szerencsétlenség

 

 

- Hát édesem... szia! - búcsúzott tőlem könnyes szemmel anya. Persze, apa akármennyire szerette volna keménynek mutatni magát, azért ő is hullatott pár könnycseppet. Mindenkit sorban megöleltem, majd Bálint lépett hozzám.

- Ezt neked csináltuk - nyújtott át egy papírt félbehajtva.  Épp kiakartam nyitni, amikor Krisztián kikapta a kezemből.

- Csak a repülőn nyithatod ki! - azzal visszaadta. Utoljára megöleltem őket, majd indultam felszállni a gépemre, ugyanis 5 perc múlva indul. Hamar megtaláltam a helyem. Bőröndömből rögtön elővettem telefonomat, és máris zenét hallgattam. Az ülések (jobb, és bal oldalt) hármasával helyezkedtek el. Szóval, nem mondanám hogy ez egy nagy repcsi. Hamarosan egy barna hajú, vékony lány ült le mellém. Kb. ugyan annyi idős lehetett mint én. Nem foglalkoztam vele különösebben. Felhangosítottam a zenét, ezáltal már nem csak én hallottam, hanem a szomszédom is. Ő csak pakolászott, de amint meghallotta az 1D-t, mosolygott egyet. Az utolsó pillanatban pedig egy szöszi lány ugrott a harmadik helyre, vagyis a barna hajú lány mellé. Biztosan idáig futott, mert még a zenén keresztül is hallottam lihegését.  Hamarosan fölszállt a gépünk. Integettem anyáéknak, aztán újra belemerültem az öt fiúba. Szokásom, hogy nem bírom ki hogy nem énekelek a fiúkkal együtt, ezért  most is elkezdtem halkan dalolni a Rock Me-t. - ,, Do you remember summer '09, Wanna go back there every night, Just can't lie, it was the best time of my life.  Lying on the beach as the Sun blew out, playing this guitar by the fire too loud, Oh my, my, they could never shut us down" - énekeltem. Ekkor hirtelen a mellettem ülő lány elkezdte Lou szövegét énekelni!!

- I used to think that I was better alone, Why did I ever wanna let you go? Under the moonligt as we stared at the sea, the words you whispered i will always beleive! -

És a refrénnél beszállt a szöszi is :DD

- I want to you ROCK ME, ROCK ME, ROCK ME! Yeah - majd mind a hárman felálltuk a székünkből, és folytattuk a dal, mindenki láttára!

- I want to you hit the pedal, heavy metal, show me you care. I want to you ROCK ME, ROCK ME, ROCK ME yeah! - és itt fejeztük be. Az utasok vagy tapsoltak és fütyültek, vagy pedig értetlenkedve forgolódtak, hogy, hogy képzeljük ezt! Hamarosan jött is egy sztyuárdesz.

- Ez.... ez.... ez fergeteges volt! - ujjongott. Mi csak nevettünk, és mosolyogtunk.

- Ti mióta énekeltek együtt? Nagyon jó hangotok van! Mi az együttes neve? - kérdezte izgatottan. Összenéztünk.

- Igazából, mi nem is ismerjük egymást! - nevetett a szöszi. A sztyuárdesz teljesen ledöbbent.

- Hát... pedig még énekelhettetek volna pár számot, mert így szórakoztatjátok az utasokat.... és persze fizetnénk is érte.... - mondta a sztyuárdesz.

- Vállaljuk! - kiáltottuk egyszerre.

- Remek! Bekapcsolom a laptopot ( repülő üzem mód), és akkor csak mondanotok kell mit fogtok énekelni, már megy is a zene! - mosolygott, azzal elszaladt.

- Sziasztok! Én Lilla vagyok! - mutatkoztam be.

- Én pedig Kitti - mosolygott a barna hajú.

- Én meg Viki - mondta végül szöszi is.

- Na! Mit énekeltek? - jött oda a sztyuárdesz.

- One Direction Kiss You - válaszolta Viki.

 

Egészen összebarátkoztam Kittivel és Vikivel. Az egész utat végig daloltuk! Éppen az Another World-öt énekeltük, amikor a ,,sofőr" bemondta a mikrofonba a híreket.

- Hamarosan leszállunk, kérem foglaljanak helyet, és kössék be öveiket! - csalódottan leültünk, és az utasok jó kedve is elszállt. Hát, mivel nem tudtunk mit csinálni, meséltünk magunkról egymásnak, és így jobban megismerkedtünk.

               *Egy utas szemszöge*

 

- Az egész produkciót felvettem! - mutattam a férjemnek. Azzal felraktam a YouTube-ra. Elégedetten bólintottam egyet, majd folytattam egy magazin olvasását.

 

*London, Louis szemszöge*

- Na, nézzük mi történik a világ hálón - kapcsolta be a laptopot Liam. Niall szokás szerint a konyhában pusztította el a maradék kaját, Zayn a tükörben nézegette magát, Harry meg... Harry meg nem tudom hogy hol van. Hiányzik!! :((   Kevin itt csücsül a vállamon, én pedig egy répát eszegetek.

- Ezt nézzétek! - kiáltotta Liam. Mindenki odarohant a laptophoz ( még Harry is, aki nem tudom honnan került elő!). Három lány énekelte a mi dalainkat egy repülőgépen.

- Wow! Ezek nagyon jók! - csámcsogta Niall.

- Pár perce tették fel a YouTube-ra! - hirdette Zayn.

- Ez a repülőgép erre jön - vettem észre. Mármint Londonba.

- Erre?! Be az asztal alá! Be fog csapódni a házunkba! - szaladt össze-vissza ijedten Harold. Liam elmagyarázta neki a helyzetet, majd Harry megkönnyebbülten sóhajott egyet.

- Találkozzunk velük! - vetette fel az ötletet Niall. Mindenki helyeselte.

- Hamarosan megérkeznek, menjünk ki eléjük! - álltam fel, és ezért Kevin leesett a vállamról.

- KEVIN!!!! - kiáltottam ijedten. Biztonságba helyeztem kis kedvencemet, és indultunk a reptérre!

 

*Repülőgép, Lilla szemszöge*

- Már csak 5 perc!! - számoltam magamban. Öt perc, és láthatom Londont! A London Eye-t, a Big Ben-t , a Buckingham -palotát és persze a Tower Bridge-t is! Annyi látnivaló van!

- Sajnálatos dolog történt! - jelentette be a bemondóba a pilóta. Lefagyott a mosoly az arcomról.

- Viharba kerültünk, és nem tudunk leszállni! - fejezte be mondatát. Az emberek felmorajlottak. Sokan káromkodtak, páran pánikrohamot kaptak... Én pedig csak ültem és bámultam előre. Az óceán fölött vagyunk. És nem tudunk leszállni. Újdonsült barátnőimmel megöleltük egymást, ezzel is önbizalmat töltöttünk magunkba. De egyszer csak egy hatalmas villám csapott bele a gépbe. Az utasok ( és mi is) ijedten sikítottak. Ellenőriztem hogy jól be vagyok-e kötve, majd nagy levegőt vettem, és utolsó gondolatom az 1D volt. És valamit éreztem a gyomromban. Valami... valami fura dolgot. A gyomromban éreztem, hogy zuhan a gép...



2. Új iskola, vagy mégse?

Hello! Remélem tetszeni fog ez a rész! Komizzatok, nem baj ha negatív a vélemény ! :DD

 

 

2. Új iskola, vagy mégse?

 

Reggel a telóm ébresztett. SMS Grétitől. ,, Nem jössz suliba?" olvastam. Összeráncoltam a szemöldököm, majd rápillantottam az ébresztőórára.

- Mi??? - pattantam föl. - 8 óra lesz 5 perc múlva!!???

Anyuék bezzeg nem szóltak. Á, dehogy! Gyorsan felkaptam a ruhámat, valamennyire megfésülködtem, megmostam az arcom, majd rohantam lefelé. Aztán eszembe jutott, hogy nem írtam meg a házimat. Anya már elment dolgozni ( állatorvos), apa pedig a nappaliban szunyókált. Krisztián és Bálint, már a suliban vannak. Ez úgy szokott lenni, hogy anyu 8-ra megy dolgozni, ezért kidobja a sulinál Bálintot és Krisztiánt, és utána ő is megy a munkahelyére. De engem nem szokott elfuvarozni. Végig gondoltam, hogy érdemes-e elmennem a suliba. Ha nem is megyek, nem tudom mivel elfoglalni magamat, hiszen anyunál van a gépem... Ha meg elmegyek, akkor az ellenőrzőmbe beírják hogy késtem, és a házi feladat hiányt sem nézik jó szemmel. Így inkább otthon maradtam. Apa úgyis alszik, és csak délben ébred fel. Minden rendben lesz! Majd kimászok az ablakon, és bejövök a bejárati ajtón, hogy apa azt higgye, hogy hazajöttem a suliból. Ez egy tökéletes terv! Visszamentem a szobámba. Kicsit elgondolkodtam. A szülinapom januárban van. Egyáltalán kapok valamit? Nem mintha én csak az ajándékokra tudnék gondolni, csak... azért még is. Karácsonyra általában egy pár zoknit, meg egy tábla csokit szoktam kapni, mert ,,már nem vagyok gyerek". Ami igaz is, de jó lenne, ha megkaphattam volna azt a teló tokot... Bedugtam a fülembe a fülhallgatót, és elmerültem az 5 fiú csodálatos hangjában.

Ránéztem az órára. 1 perc múlva dél! Fogtam a suli táskámat, a kabátomat, meg a sapimat ( mert ezeket gondosan felhoztam) és felvettem a cipőmet. Kimásztam az ablakon, és benyitottam a bejárati ajtón. Pont jókor érkeztem.
- Á! Csakhogy megjöttél szívem! - üdvözölt apa. Mosolyt erőltettem az arcomra.
- Szia apu! - öleltem át.
- Mentem megcsinálni a házit! - hazudtam, és bementem a szobámba. Ez meleg helyzet volt. Felhívtam Grétit.
- Szia! Öö.. ezt majd megmagyarázom később... igen! Ja.. Mii volt a lecke? Csak? Oké! Köszii!! Szia! - ez volt a beszélgetésünk. Megírtam az összes leckémet, bepakoltam holnapra, és pont ekkor hallottam meg Krisztián és Bálint üvöltözését, hogy megjöttek.  Udvariasságból odamentem a bejárati ajtóhoz, ahol anya várt rám.
- Fiúk, menjetek be a szobátokba, és pakoljatok! - mondta mosolyogva. Öcséim ,,juhé"-zva elvonultak.
- Gyere be a nappaliba! - mondta anya BOLDOGAN!!!  Hű! Gyorsan kiheverte azt a tegnapi balhét!
- Tudod kicsim... arra gondoltam, hogy a karácsonyi és a szülinapi ajándékodat egybe vonjuk! Szóval egy nagyon értékes dolgot fogsz kapni tőlünk! - vigyorgott. Én úgy szintén.
- És mi az? - kérdeztem kíváncsian.
- Az majd csak hétvégén derül ki! - nevetett. Annyira izgatott lettem!
De, történt valami, aminek nem kellett volna megtörténnie; Bálint szaladt anyuhoz, hogy elmesélje mi történt a suliba. Mindig elmondja neki!
- Kaptam két ötöst, egyet matekból, a másikat pedig olvasásból! - büszkélkedett.
- Nagyon ügyes vagy! - dicsérte meg anya, és egy puszit is adott neki.
- Történt még valami? - kérdezte apa is.
- Igen! Képzeljétek, hogy Lilla nem volt ma suliba! - árult be. Anya összeráncolta a szemöldökét majd rám nézett. Lefagyott a mosoly a számról.
- Ez igaz? - kérdezte. Nem tudtam mit válaszolni. Ekkor megcsörrent a vezetékes telefon.
- El ne mozdulj innen! - intett anya. Nagyokat lélegeztem, és becsuktam a szemem. ,, Kérlek, kérlek, kérlek ne tudja meg, hogy nem mentem ma suliba" mondtam magamba. Anya visszatért a nappaliba, és nem mosolygott.
- Hogy képzelted ezt? Lógsz a suliból?! - kiabált. Ekkor apa is felkapta a fejét. Most nagy bajban vagyok! Óóó!!
- Hát... én... nem ébresztett az óra, és ezért 8-kor keltem fel! - magyarázkodtam.
- Attól még bemehettél volna! - válaszolta anya dühösen.
- És te! - mutatott apára. - Te nem vetted észre, hogy a lányod itthon van? 
- Én... én... nem hallottam semmi zajt, mért is hittem volna, hogy itthon van! - védekezett apu. Jaj de jó! Családi vita! Karácsony előtt egy héttel! Anya megrázta a fejét.
- Ezzel most... ezzel most kihúztad a gyufát! És amit a szülinapi ajándékodról mondtam... azt felejtsd el! - nézett rám. Próbáltam nem sírni, de nem sikerült.
- Menj a szobádba, és pakolj össze. Ma este indulunk Siófokra. - mondta ,,utóiratnak".
Csodálkozva néztem rá. El sem köszönhettem Grétitől... az osztálytól... De már nem mertem semmit se szólni. Elviharoztam a szobámba, előszedtem a bőröndömet, és pakoltam bele a cuccaimat. Ja, és közben... sírtam...


- Indulás!  Itt van a költöztető autó! - kiáltotta apa. A fiúk örömmel szaladtak ki, már várták hogy elmehessünk innen. Dobtam Grétinek egy üzenetet. ,,Gréti! Nem tudtam... Nem tudtam, hogy elköltözünk... Nem tudtam hogy most... Kérlek, bocsáss meg! A szilveszter... A szilvesztert le kell hogy fújjuk! Siófokra költözünk.. Ég veled!". KÜLDÉS gomb. Elraktam a telóm egy sóhajtás közben, és lassan indultam az autóhoz. Aztán úgy éreztem, hogy valamit itt felejtettem ezért szóltam anyának, hogy várjanak egy pillanatot.
- Oké csak siess! - sürgetett.
Visszaindultam a szobámba. Üres tér fogadott. Mennyire fog hiányozni. Majd az összes helyiséget végig jártam. Az utolsó a nappali volt. Emlékszem, amikor Grétivel itt társasoztunk még régen. De szép idők voltak. Az első karácsonyunkat sem felejtem el, amikor Krisztián és Bálint megszületett. De édesek voltak még akkor.  Éppen indulni készültem, amikor megláttam két papírt a szekrénybe csúsztatva. Kíváncsian fordultam vissza, és felkaptam a kezembe.
Az egyiken ezt olvastam:
- ,, Mostantól tulajdonosa egy saját lakásnak.
Tudnivalók a lakásról:
Cím: London
Méret: 250 négyzetméter
Helyiségek: nappali, konyha, étkező, 3 hálószoba, fürdőszoba, WC, jakuzzi, medence, kert, garázs
Lakás Tulajdonosa: Kovács Lilla" - tátott szájjal olvastam. Ez nem lehet igaz! Olyan hülye vagyok! Szerencsére sikerült vissza fojtanom a sírást. Majd a másik papírt is elolvastam;
-,, One Direction Koncert Jegy + Kulissza belépő
1. sor" - itt már nem bírtam megállni hogy ne sírjak. Lerogytam a földre, és azon gondolkoztam, mért kellett ennyi hülyeséget csinálnom! Apa jött be a nappaliba.
- Kicsim, indulunk... - majd észrevette a kezemben lévő papírokat. Nem szólt semmit, csak elment. Természetesen anyáért indult el, mert ilyen helyzetekben csakis anya tud segíteni.
- Kincsem - simogatta meg a hajam. - Sajnálom hogy kiabáltam veled... sőt.. kétszer is. Mindig téged hibáztattalak mindenért, és ezért, nagyon szörnyen érzem magam. Remélem megbocsátasz... Most értettem meg, mennyire rossz lehetett neked itthon. Eddig nem néztem a te szemszögedből semmit, de most, rádöbbentem, hogy igazad volt. Még egyszer, remélem megbocsátasz... És kérlek, fogadd el, ezt a két ajándékot tőlünk. - fejezte be. Meghatódtam. Nem fogadhatom el! Itt kell maradnom. Nem hagyhatom itt Grétit! Aztán lenéztem a kezemben lévő papírokra. Újra kell kezdenem. Tiszta lappal kell indulnom. Kell egy új élet.
- Megbocsátok, és te is bocsáss meg nekem. És... elfogadom az ajándékodat. Nagyon köszönöm... - mosolyogtam. Anya kivett a zsebéből egy papírt, és átadta nekem.
- Ez meg mi? - kérdeztem.
- Repülő jegy... - mosolygott.
- Londonba! - fejeztem be mondatát.
Most kezdődik csak az igazi kaland!

1. Egyedül

Sziasztok! Ez az első része a történetnek, remélem tetszik majd!  Tele pakoltam mindennel, úgy hogy jó étvágyat! :))) Ja, és komizzatok!! Köszi, és jóó olvasást! :DD

 

 

1. Egyedül

 

Én vagyok a világ legszerencsétlenebb lánya! Ez valami borzalom... Lilla vagyok, 17 éves gimnazista. A szüleimmel lakok együtt, és a két öcsémmel, Bálinttal és Krisztiánnal. Mindketten imádni valóak ( kívülről), de belülről... mint az ördögök! Ezért is akarok elköltözni, nem mintha nem szeretném őket, csak... ez nekem már sok. Kíváncsiak vagytok rá, hogy miért érzem magam szerencsétlennek? Akkor elmondom. Minden reggel kezdődött....

- Lilla! Lilla! Ébredj már föl!!!! - kiabálta a fülembe Bálint. Nem akartam felkelni, ezért a párnámmal lefogtam a fülem, egyrészt, hogy eltompítsa a két ördögfióka hangját, másrészt meg azért, hogy megszűnjön a fülemben a dobogás (??). Mikor rájöttek hogy nem fogok felkelni, elhúzták a csíkot, így tovább folytathattam a pihit. De nem gondoltam volna, hogy apával térnek vissza, aki szó szerint lerántott az ágyamról. Így a padlóra zuhantam.

Bálint és Krisztián meg csak röhögött, sőt, még apu is mosolygott (!!).

- Szerintetek ez vicces? - néztem rájuk idegesen.

- Vicces, hogy eltöröm a lábam? Igen? - azzal sértődötten felálltam, és elrohantam a fürdőszobába. Oké, talán egy kicsit túlzás volt, de... én ezt már nem bírom. Az egyetlen normális hely, az az iskola. Oké, lehet hogy ez hülyén hangzik, de megmagyarázom! Azért szeretek iskolába menni, mert ott jó a társaság! Az osztályom annyira jó fej, beszélgetünk, nevetünk, viccelődünk... De nem úgy mint ahogy apa! Hanem normálisan. Értitek már? Lehűtöttem magam egy kis hideg vízzel, majd elvégeztem a fürdő szobai teendőket. Éppen a hajamat fésültem, amikor valaki kopogott.

- Lilla, szívem! - apu volt az. Utálom amikor szívemnek szólít. - Kérlek ne haragudj! Én csak poénnak szántam! A fiúknak is tetszett! - nekik minden tetszik ami nem normális, mondtam magamban. - Ugye nem fáj semmid? Ne haragudj! Ne sírj! - vigasztalt. Csak azt nem tudom hogy minek. Hiszen nem is pityergek itt! Ez a másik ok, hogy szeretem az iskolát. Anya és apa, úgy kezelnek, mintha óvodás lennék! Egy 17 éves ( majdnem 18) beszalad a fürdőbe, és elkezd sírni? Kimentem a fürdőből, és akkor apa megnyugodott, mert  látta hogy nem sírok.  Bementem a konyhába, ott pedig anyu várt rám.

-Ugye nem esett bajod? - nézett rám aggódva.

- Nem - válaszoltam. Felkaptam egy almát, meg az előre elkészített szendvicsemet (??), és bedobtam a suli táskámba. Igaz, még csak 6:30 volt, de én már elindultam az iskolába.

- Sziasztok! - köszöntem el, majd becsaptam az ajtót. A suli kb. 15 percnyire van otthonról. Ez idő alatt zenét szoktam hallgatni, hogy lenyugodjak.

Lejátszási lista:

One Direction - Rock me

One Direction - Little Things

One Direction - Live While We're Young

One Direction - Kiss You

One Direction - What makes you're beautiful

Ha 1D-t hallgatok, mindig azt érzem, hogy gondtalan vagyok, és nem számít semmi, csak szállok a fellegekben... Igen... Már régóta nagy 1D fan vagyok, és minden vágyam találkozni velük! Minden szülinapomkor azt kívántam, hogy élőbe láthassam őket... eddig nem jött össze. És nem is fog. Végre megérkeztem az iskolába. Mivel még korán van, nem engednek be a terembe, így az aulában ülök, és olvasok. Ezzel hamar elmegy az idő, és 7:30-kor mindig megpillantom legkedvesebb barátnőmet, Grétit. Ő is One Direction rajongó! Igazából majdnem az összes lány az osztályunkba imádja őket! Ezért is ők a legjobbak! Na, szóval Grétivel felmentem a terembe, és előkészültem első órára, ami az osztályfőnöki. Az osztályfőnökünk nagyon kedves és vicces, ráadásul ritkán osztogat figyelmeztetőket.  :)) December vége felé járunk, jövő héten karácsony van és szilveszter! Azt terveztük Grétivel, hogy a szilveszter együtt töltjük, a szabadban és piknikezünk. Lehet hogy hülyeség -10 fokban piknikezni, de nem mondtam hogy normálisak vagyunk! xDD Nyugodtan ábrándozhattam ezen az órán, az ofő nem haragszik érte. Kicsöngettek. Ilyenkor felbójdul az élet a suliba. Ugyanis mindenki ilyenkor megy le a büfébe kajálni/kaját hozni. Én mindig megkérem Viktort ( egy osztálytárs) hogy hozzon nekem valami harapnivalót, mert én élve biztosan nem térnék vissza ebből a nagy tömegből! 5 perc múlva Gréta és én a padomon ülve ettük a hot-dogot, és a csokis kekszet. Eközben természetesen az 1D-ről beszélgettünk.

-Hallottad a hírt? - kérdezte izgatottan Gréti.

- Nem, milyen hírt? - lettem kíváncsi.

- Hogy a One Direction Magyarországra jön! - sikoltott egyet legjobb barátnőm.

- Tényleg? - ámuldoztam. Ámuldozásomat ( van ilyen szó egyátalán? Ki tudja...)  megszakította a csengő. Matek. A matekot hamar átvészeltem ( nyitott szemmel aludtam), de a szünetben már nem találkoztam Grétivel, mert rosszul lett , és haza kellett mennie. Nem baj, majd megnézem a neten.Az órák hamar elteltek, és egyszer életemben rohantam hazafelé. Mikor beléptem ledobtam a táskát meg a kabátot, és elrohantam a szobámba. Vagyis csak akartam.

- Lilla! Valamit szeretnénk mondani! - kiáltotta anya. Megfordultam, és vissza somfordáltam a nappaliba.

- Először is, akaszd fel a kabátod - parancsolta anya. Sóhajtottam, majd megtettem amit kért.

- Most pedig ülj le- utasított. Anya és apa leültek elém, a másik kanapéra. Némán ültek.

- Lehetne mondani, mert sietnem kéne - siettettem őket. Anyuék egymásra néztek, és végre elkezdték mondandójukat.

- Szóval... apád új munka helyet kapott...

- Szuper! Mehetek? - vágtam közbe.

- Még nem fejeztem be! - szidott le anya.

Valaki nagyon morcos... Inkább meghúzódtam, csöndben.

- Na... Az új munkahely nagyon jól fizet, de viszont nagyon messze van. Ezért... oda fogunk költözni... - fejezte be anya.

- Oké... nekem mindegy - majd felálltam.

- Kicsim! Ugye tudod hogy az új házunk az... nem itt van Budapesten... - húzta el a száját apa.

Visszaültem a kanapéra.

- Hanem hol? És ugye nem fogok más suliba járni? - kiabáltam.

- Nyugodj le! Ez a munkahely... Siófokon van - árulta el apa.

- Siófokon?? Onnan hogy fogok bejárni az iskolába?? - kérdeztem. Anyuék nem válaszoltak. Ne.

- Mi?? Neeee!!! Neee!!! Csak azt nee!! Nem akarok másik sulit! Nem akarok elköltözni! - ordítottam. Anyuék próbáltak csitítani, de nem nagyon sikerült nekik. Dühömben berohantam a konyhába, és lesöpörtem a tányérokat és a poharakat az asztalról. Anyuék a csörömpölésre odaszaladtak, és dühös fejjel állták el az utamat.

- Mit képzelsz magadról? - kiabált már anyu is. Zokogásba kezdtem, és lerogytam a tányér és pohár darabkákba. Nem érdekelt ha elvágom a ruhám. Nem érdekelt, hogy elvágom magam. Nem érdekelt semmi. Felálltam, letöröltem a könnyeim. Anya oda dobta nekem a seprűt.

- Azonnal söpörd fel! Ezért elkobozom a laptopodat, a TV-det, , a rádiódat... mindent, amivel csak szórakozni tudsz! Kivéve a telefonod! Apád figyel téged! - mondta anya, majd a szobám felé vette az irányt. Utána akartam menni, de apa nem engedte. Így felsöpörtem a darabokat. Lopva pillantottam apu mögé. Láttam, amint anya hordja ki a szobámból a cuccaimat, és a nappaliba viszi őket. Újra kicsordultak a könnyem a szememből. Mikor végeztem, apa kiengedett a konyhából, és durcásan bevonultam a szobámba. Üres. Egyetlen dolog volt ami felvidított. Egy hatalmas 1D poszter a falamon. Lefeküdtem az ágyamra és ott pityeregtem tovább. Még hallottam anyuék beszélgetését.

- 18 évesen! 18 évesen ilyen gyerekesen viselkedni! Milyen éretlen dolog ez! Mintha rosszul neveltük volna, pedig nem! - ez anya volt. Apa nem nagyon szólt hozzá. Azt hiszi, hogy az ő hibája. Bálint is Krisztián bezzeg örültek hogy elköltözünk. Nagyobb szobát szerettek volna, és megkapták. Új ruhákat kértek. Megkapták. Új játékokat kértek. Megkapták. Ők mindig mindent megkapnak amit csak akarnak. Nekem meg 1 hónapig kellett könyörögnöm egy nyamvadt sálért! Hamarosan álomba sírtam magam...



Szereplők

Szereplők:

 

Lilla



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Viki

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kitti

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1D